Tudom, hogy a Húsvéti sonka mellé foszlós kalács, vagy friss kenyér dukál, de manapság, amikor a reformkonyha a reneszánszát éli, szeretnék adni Nektek egy ötletet, amivel az idén egy kicsit más lehet az ünnepi menü.

Gyerekkoromban arra tanítottak, hogy a magyar ember evés közben nem beszél. Biztosan Ti is hallottátok már ezt a mondást, nem is egyszer. Ezt olyannyira belém nevelték, hogy hosszú ideig a gyerekeimnek is megpróbáltam bemesélni. 

Mindezt tettem úgy, hogy természetesen minden fontos dolgot a vacsoraasztalnál beszéltünk meg, hiszen sajnos szinte ez az egyetlen olyan alkalom a hétköznapok rohanásában, amikor együtt van a család és nem akar - nem is kell - mással foglalkozni. Úgyhogy a végén elfogadtam a tényt: a magyar ember igenis szívesen trécsel akár evés közben is.

Ez olyannyira igaz, hogy manapság egyes helyeken kifejezetten azért esznek az emberek, hogy közben egy jót beszélgethessenek. Szerintem régen is így volt, csak nem vettük észre. Akár kis, akár nagy társaságban gyűlnek össze az emberek, egy jó étel plusz löketet ad a jó hangulat megteremtéséhez.

Mostanság aranykorát éli a gasztronómia. Panaszra igazán nincs ok, főzünk a TV-ben, akár versenyszerűen is, éttermet csinálunk a lakásunkból, vagy éppen Restaurant Day keretében vendégül látunk sok-sok embert. 

 Mi - ahogy sokan mások is - rájöttünk, hogy nem csak a férfiakhoz vezet a hasukon keresztül az út. Tudjuk, hogy ezek a lehetőségek nem csak a közös főzésre és evésre teremtik meg a lehetőséget, hanem új és régi találkozásokra, adomázgatásokra, receptcserékre, egy kis törődésre, a hétköznapi gondok felejtésére, őszinte mosolyokra, önzetlen dicséretekre...és még mennyi mindenre...

A Hegyvidéki Főzőversenyen második alkalommal vettünk részt. Csakúgy, mint tavaly, most is népes csapattal vonultunk fel. Elkísértek minket a családjaink, barátaink és a barátaink családjai. Tehát kicsik és nagyok szépen összegyűltünk. 

Bár valóban a részvétel volt a fontos, nem a győzelem, nem bíztuk a véletlenre és egy már díjazott étellel készültünk.A verseny fantázianeve "Varázsbogrács" volt. A kiírás szerint a bogrács ételhez legalább egy fajta gyógynövényt fel kellett használni. Ez csak első hallásra tűnik bonyolultnak, a gyógynövények ugyanis sokkal inkább jelen vannak a hétköznapjainkban, mint gondolnánk. Gyógynövény a petrezselyem, a zeller, a tárkony.. és még sorolhatnám. Meglepődnél, hogy ezek a növények hányféle jótékony hatással bírnak. 

Ahogy mondtam, mi nem új recepttel készültünk. Ha olvasgatod a blogunkat, talán emlékszel, hogy tavaly díjat nyertünk egy családi nap alkalmával a "kovászolt káposztás csülökkel".Ha még nem olvastad, akkor itt megteheted:

http://urbanfood.blog.hu/2015/08/23/ha_kovasz_kerul_a_kaposztaba_579

 A recepttel most nem is terhellek, hiszen a korábbi blog bejegyzésemben megtalálható. Ami a mostani főzőverseny szempontjából fontos, hogy ebben az ételben mindjárt kétféle gyógynövény található, a csombor és a kapor.

Azon kívül, hogy nagyon finom és egészséges étel, van még egy igen nagy előnye. Igaz, hogy a káposzta kovászolását már a főzés előtt 4-5 nappal el kell kezdeni, de az étel elkészítésével gyakorlatilag már csak minimális munka van, tehát valóban arra használhatjuk az időt, amire kell. Kikapcsolódásra :-)

Gyakorlatilag annyi volt a feladat, hogy néha meg kellett keverni.

Nem lettünk az elsők, de amint említettem, nem is ez volt a cél. A legautentikusabb étel a miénk lett. 

Ez már önmagában nagy szó, de a főnyeremény nem ez volt. Az igazi nyeremény az volt, hogy aki a mi bográcsunkból evett, az valóban "Varázsbográcsból" evett. Volt benne napfény, az élet sava-borsa, egy kis savanyú íz, a szabad tűz füstje, a szél frissessége, a szívesen adott étel varázsa, némi káposzta, egy kis csülök... Ja és a csombor!

A varázs pedig visszaköszönt a mosolyokban és a kedves elismerő szavakban. Köszönjük! Jövőre is ott leszünk!

 Minden nemzetnek megvannak a hagyományos ételei, amiknek nagy részét bizonyos alkalmakkor fogyasztják. Különösen igaz ez ránk, magyarokra. Világhírű gasztronómiai hagyományokkal rendelkezünk, egyedülálló ízvilágunkat mindenhol elismerik.

Sok ételünknek van ünnepi alkalmakkor kiemelt jelentősége, ilyen a halászlé is, ami szinte minden család asztalán megtalálható Karácsonykor. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy ilyen széles körben fogyasztjuk, mindenki másképp csinálja. Ahány ház, annyi szokás szokták mondani.

Az én családomnak is van egy mára már tradicionálisnak mondható receptje erre a remek ételre. Ez nálunk valóban hagyomány, nemzedékről nemzedékre száll. 

A recept anyai nagyapámtól származik, aki a II. világháború előtt a Sipos Halászkert főpincére volt. Akkoriban ez egy igen kiemelt poszt volt az étterem életében, meglehetősen nagy megbecsülés övezte. A receptet nagyapám innen hozta haza, ezt a receptet tanította meg édesanyámnak is, aki nekem is továbbadta. Ha így készíted a halászlét, a halászlé kockáról örökre elfeledkezhetsz, nem lesz rá szükséged többé.

 Tehát a híres "Sipos féle"szálka nélküli halászlé receptje:

Hozzávalók:

2 kg ponty aprólék
1 kg vöröshagyma
2 evőkanál szegedi pirospaprika
1 db burgonya
kis db zeller !!
2 evőkanál só

Igen,jól olvastad! Krumpli és zeller kell bele, paradicsom és  paprika nem!!

 A burgonyát, zellert, vöröshagymát megpucoljuk, majd felaprítjuk. A halat és a zöldségeket egy lábasba tesszük, és felöntjük a vízzel. Beleteszünk 2 evőkanál sót.

 Lefedjük a lábast, ezután közepes hőfokon kb 3/4 óra alatt teljesen szétfőzzük az összetevőket.

 Paradicsom passzírozón átpasszírozzuk az alapot, és visszatöltjük a lábasba.

Tetejére szórjuk a Szegedi fűszerpaprikát, és NEM keverjük meg, mivel a paprika zsírban oldódik és ez leves tetején található. Az alaplét vissza forraljuk, de csak addig, amíg a paprika magától fel nem oldódik.

 Ezután belerakjuk az előzőleg besózott haldarabokat, a belsőséget, és kb. 10 percig főzzük. Az erős paprikát tálaláskor kínáljuk hozzá.

 Apropó! Tudtad, hogy a "Jöjjön ki Óbudára..." kezdetű dal alapja a Sipos Halászkert reklám szlogenje volt? Ez volt Magyarország első éttermi reklámja. 

Mindenki ismeri azt a mondást, miszerint „a férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út”. Szerintem ez mondás nem csak a férfiakra igaz. A hétvégén ismét bebizonyosodott, hogy a szabad tűzön főtt étel kellemes illata, a közös főzés öröme és a finom ételek összehozzák az embereket.

Mivel azenpiacom.hu csapata szereti a virtust, na meg a hasát is, ezért újabb megmérettetést kerestünk, ahol bebizonyíthatjuk, hogy ha nem is vagyunk olimpikon alkatok, van olyan pálya, ahol mi is lehetünk elsők.

Fakanalat ragadtunk tehát – nem is akármilyet – és rögtön beneveztünk a Budakeszin már hagyományosan a Családi nap keretében megrendezésre kerülő bográcsos főzőversenyre. A rendezvénynek már évek óta a Budakeszi Farkashegyi Repülőtér ad otthont. Az egész nap tartó jamboree valóban reggeltől estig tart és természetesen a főzőversenyen kívül rengeteg program biztosítja, hogy a város apraja-nagyja megtalálja a kikapcsolódás neki való formáját.

Az esemény népszerűségét mi sem bizonyítja ékesebben, hogy évről évre növekszik a főzőversenyre nevező csapatok száma. Idén a mi csapatunkkal együtt 19 csapat indult négy kategóriában.

Mi a káposztás ételek kategóriában indultunk és egy nagyon egyszerűen elkészíthető, de annál finomabb ételt, kovászolt káposztás csülköt készítettünk.

A nagy napon a harmatos füvű repülőtéren vendégseregnek még híre-hamva sem volt, amikor a versenyzők már kora reggel füstjelekkel adták a városlakók tudtára, hogy éhesek biztosan nem maradnak. A mi megmérettetésünk azonban nem ekkor kezdődött. Akkor már közel egy hete küzdöttünk az elemekkel.

Minden adott volt ugyanis a jóízű étel elkészítéséhez, kivéve, hogy a nap akkor már egy hete nem sütött, anélkül pedig ugyebár elég nehéz megkovászolni a káposztát. Ember még annyi törődést nem nyújtott a kovászolódó káposztának, amennyit én a versenyt megelőző három napban pátyolgattam őket. Nap híján én ragyogtam be őket, figyeltem, hogy melegen legyenek, egy percre sem hagytam őket kihűlni. Bizonyára ennek köszönhető, hogy pontosan a fellépésük napjára tökéletes kovászolt káposztává avanzsáltak. A törődés meghozta gyümölcsét, azaz a káposztáját, így aztán maga az étek is nagyon finomra sikerült.

Köszönhetően a jó ételválasztásnak – bár az előkészületek kicsit hosszabb időt vettek igénybe – a főzés maga nem vett minket túlságosan igénybe, hiszen végtelenül egyszerűen elkészíthető finomságról van szó. Azt az időt pedig, amit a főzésen megspóroltunk nyugodtan fordíthattuk arra, amiről ez az egész szól. Új emberek megismerésére, egy két kedves szóra, sok-sok mosolyra, tréfára, szó szerint jóízű beszélgetésekre.

A finom ételnek hála nagyon sok kedves és érdekes embert ismerhettünk meg. Mert higgyétek el, sokakhoz vezet a hasukon keresztül az út. Sehol nem lehet olyan jókat beszélgetni, mint egy szívvel-lélekkel készített étellel terített asztal mellett ülve.

Ennek köszönhetjük, hogy pl. a Budakeszi testvárosából Lichből idelátogató vendégek nálunk költötték el az ebédjüket, amit természetesen nem mulasztottak el bőségesen Licher sörrel honorálni.

És ennek köszönhetjük azt is, hogy megismerhettük a Nem Adom Fel Alapítvány néhány nagyon kedves képviselőjét, akik szintén nálunk költötték el ebédjüket.

Olyan sokakat láttunk vendégül, hogy a végén a zsűri majdnem lemaradt a kóstolóról.

Annyi azért jutott nekik is, ami elég volt ahhoz, hogy megkapjuk a káposztás ételek kategória első helyéért járó érmet. (Amit a lichi polgárok nem mulasztottak el hangos éljenzéssel üdvözölni :-) )

Megint nyertünk!!!

Jót ettünk, jót tettünk!

Íme a díjnyertes recept: 

Kovászolt káposztás csülök

Rég elfeledett, manapság ritkán készített jellegzetes nyári étel.

Régente a káposztát tartották „a legmagyarabb ételnek”. Szerencsésebb időkben és helyeken disznóhús is akadt, a kovászolás pedig elég jellegzetes Kárpát-medencei trükk.

Nem kell hozzá túl sok minden, elég egy fejes káposzta, zsíros disznóhús (csülök vagy oldalas) friss kenyér, bors és kapor, tejföl és napsütés.

Tehát az elkészítés:

A fejes káposztát 3x3 centis kockára vágjuk és a kovászos uborkához hasonlatos módon 5 literes üvegekben megkovászoljuk.

A húst alaposan elő kell készíteni, mivel a káposzta és a hús puhulási ideje igen eltérő. Ezért a csülköt 3x3 centis darabokra vágjuk, és nagy serpenyőben vagy a bográcsban, magas hőmérsékleten egy-két evőkanál disznózsíron elősütjük.

A kovászolt káposzta levével felöntjük, hogy a húst ellepje, és fedő alatt lesütjük-pároljuk, teszünk bele nagykockára vágott hagymát,1-2 db paradicsomot és paprikát. Alaposan sózzuk-, borsozzuk. KB 1 órát főzzük.

Ha kész, akkor a káposztát (a többi káposztalével együtt, hogy ellepje) áttesszük a bográcsba, és dobunk bele két-három ágacska csombort is, és friss apróra vágott kaprot. 30-40 percig együtt főzzük az egészet.

Tejföllel és friss kenyérrel tálaljuk.

Jó étvágyat!